Homlokod tükörsima

Homlokod tükörsima,

ránézve magunkat látom.

Rózsálló kép, mint ima

fekete-fehér világon.

Mért olyan szögletes vagy?

Csak nem, vagy csak igen, nincs más.

A szivárvány beléd fagy,

süket füled nem hall hívást,

egykedvű szív, langymeleg,

perzselni sohase képes…

Hiába forrok veled,

sosem érem el, hogy égess!

Sakktáblába zár a lét!

Ebben a perspektívában

szürkeség kúszik felénk,

dermesztő, lomha vitákban.

Homlokod tükörsima,

hely benne kettőnknek jut még,

de nincs több olyan ima,

mi visszatart, ha elfutnék.

Szurcsik József: A tulajdonos c. festménye