Honvágy

Hol van a honvágy lelke
bevarrva a bőröm korcába?
Húzva mellkasom össze,
szíjaz, beszorít, az öve zárva...

Hol van a bölcső rácsa?
Kezemben a fogás még megvan,
ringva keserű táncba,
bódít, elaltat, s az idő meghal...

Hol van a kisház fénye?
Nagyapám keze még most is szép,
ráncos, eres és érdes,
izzó cserepes kályha meleg még...

Hol van a nyelvnek szava?
Idegen az ajak mely zengő,
érces bariton hangba
présel csökevény szavakat, metszőn...

Hol van az ország  melyben
valaha csodaszarvas szárnyalt?
Aggott dámokat rejt el
régen meseszép erdeje,  szárad...

Hol van a honvágy arca
bevarrva a dobogó szívbe?
Pumpál monoton zajjal,
Súgja konokon sose futsz messze...