Intelem
Beküldte titus56 - 2018, április 29 - 07:28
Intelem
(Villon kicsit másképp)
Nem vagy te bölcs Villon költő barátom,
mint senki sem, ki nem Sorsnak nevez,
csúf végzeted a dölyfös gúnyban látom,
mi halálnak mond, míg hozzám evez.
Senkiházi, ha megmerül a szóban,
áltatás, még fel nem ér a velem,
mert helyed van az előkelő sorban,
meg nem ment tőlem semmi küzdelem.
Előtted már oly sok dicsőt temettem,
belőled is csak porhüvely maradt,
ni hidd, hogy majdan szíved meg se retten:
"Azt mondom, Villon, becsüld meg magad!"
Királyok hulltak általam a porba,
nincs kard, se pajzs mi védne ellenem,
nagy Priamus-t is utolérte sorsa,
haszontalan hadakozott velem.
Hannibál sem élt győztesen örökre,
Karthágó tett életére pontot,
Scipio-t le, kezemmel tettem földbe,
s végzetem Pompeius-ra rontott.
Caesar is kimúlt vad kések által,
Jázon szemére bősz hullám tapad,
csak intek, Róma lángviharba szárnyal:
"Azt mondom, Villon, becsüld meg magad!"
Sándor, kinek a fél világ behódolt,
úgy vélte, fenn ő tartja a napot,
megízlelhette méreggel az óbort,
nagy Alphasar, harcunkban lett halott.
Mióta csak a világ fényre lobbant,
szerte-szét így maradt kezem nyoma,
pogány Holofernes léte megtorpant,
Judit tőre volt nevem záloga.
Nincs a földön, ki hálómba ne futna,
Absalom is dús haján fennakadt,
hogy itt vagyok, mindenki megtanulja:
"Azt mondom, Villon, becsüld meg magad!"
Ajánlás
Francois, intelmen vésd eszedbe,
ki e földi létben bűnök közt halad,
az ördögtől ne számítson kegyre,
Istent elfeledve út nélkül marad:
"Azt mondom, Villon, becsüld meg magad!"