Januári tavaszban

Ég hullatta fehér hó,
oly tiszta, oly csillogó.
Januári tavaszban,
vendégként jött, hívatlan.
 
Földre Mennyet varázsolt,
szépség – tiszavirág volt.
Szakadozik már leple,
itt-ott sárral szennyezve.
 
Ám semmi sincs elveszve,
jön február sietve.
Fölvonja szemöldökét,
arca meg komor, sötét.
 
Homlokán felleg vonul,
szeme homályba borul.
Sűrű pehely könnyet ont,
eltűnik, a szakadt folt.
 
Vagy talán a kikelet
űzi tova a telet?
Jogát vesztve elillan,
nyomán napsugár villan.
 
Schvalm Rózsa
 
(2015-01-30)
 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

  Aktuális a  téma és avers dallama is  tetszetős.. Gratulálok Rózsika! Talán "arca majd komor, sötét." helyett jav.

az arca meg komor, sötét...

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Schvalm Rózsa képe

Kedves Kata!

Köszönöm kedves látogatásodat és véleményedet. Javaslatodat meggondolom.

Szeretettel: Rózsa

hubart képe

Szép képek!

Schvalm Rózsa képe

 Köszönöm szépen, kedves Feri..

Haász Irén képe

Kedves, üde vers, képek. Én az ont-folt rímpáron akadtam meg...

Schvalm Rózsa képe

Kedves Irénke!

Köszönöm olvasásod.Észrevételeden elgondolkozom

Szeretettel: Rózsa