Kísér(t)ő
Beküldte Sztancsik Éva - 2018, szeptember 8 - 11:58
Eszemben jársz alvás előtt
és eszemben, ha ébredek -
tekinteted hozzám fagyott,
mint sarkkörre a jéghegyek.
Velem vagy a buszon, metrón
és mellettem, ha dolgozom -
fogod kezem, hogy ha írok,
míg gombóc nő a torkomon.
Nyeldekelem ebéd gyanánt,
nagyon száraz (el nem ázik)
locsolgatom sós vizemmel,
szememből dől, fut a számig.
Látod, most már ettem, ittam,
mi baj lehet? Csak élni kell -
lenyelem hát, bármily nehéz...
engem éhség sosem visz el.
(2018. augusztus/szeptember)