Közeredő
Beküldte Sztancsik Éva - 2018, január 30 - 19:08
Gondolatkezeim átölelnek téged...
lényed éget, amint testedben áramlok
és múltadon szántó vérrögre ráhajlok
árva-bújón (félőn), hogy lehessek részed,
parány egészed, hát fogadj be már, kérlek...
(együtt ne kövessünk semmilyen parancsot,
velem találd meg az "örökkön" kalandod)
... egyetlen, festetlen arcomra cseréllek.
(2018. január)
Hozzászólások
Haász Irén
2018, január 31 - 16:49
Permalink
A címet nem igazán értem,
A címet nem igazán értem, Évikém, és a gondolatkezek... nincs itt képzavar?
A vers maga nagyon tetszik.
Sztancsik Éva
2018, január 31 - 18:48
Permalink
Drága Irénkém!
Drága Irénkém!
Közeledő - közeredő - közös eredő - egy-eredet ....szóval...erre gondoltam. :) Úgy véltem, hogy a cím nem fog gondot okozni, a "gondolatkezek" meg még annyira sem. Hiszen az éteren, a szellemünkön át öleljük egymást...(neked magyarázzam? :) ) szeretettel láttalak.
Sztancsik Éva
2018, január 31 - 18:48
Permalink
S természetesen most is
S természetesen most is szívből köszönlek. :)