k/arc
Beküldte Sztancsik Éva - 2018, május 28 - 18:47
(avagy: csapongó rigmusok)
szemem kékjén szárnyall, suhan az idő
úgy siet, mint akit botokkal űznek
bal íriszemben még él a gyermekkor
míg a jobb oldalon fény'i letűnnek
miért e rohanás, e sürgős tempó?
kérészlétem tőlem egyre csak kérdez
úgy tapad a lelkem kezdettől véghez
mint kanyargós útra hajló versenyló
arcodra (valahol) köd szállt útközben
(napok kábítottak, észre sem vettem)
talán kalandozott olykor figyelmem...
elvesztettem, kihez emlékem kössem
hiányolom nagyon csibész-nézésed
legeltetted rajtam (s viszont) felesben
s keresem még néha Azt a békémet
de hogy találhatnám vakon, esetlen?
(2013.05.19. / 2018. május)