Kellett a csend

Kellett a csend, kellett a pihenés,
hogy érezzem azt,  jó az új lüktetés.
A vérem lecsitult, az öröm ami jön,
meghajtom fejemet, mikor rám köszön.
 
Engedem a rosszat távozzon el végleg.
Elengedem, hogy jó költözzön helyébe!
Csendesen szikrázik. A tűz már nem kábít.
Szikrából parázs gyúl, és új láng világít.
 
Mutassa így lehet menteni lelkeket
a világ kereke üti a perceket.
Az óra érkezik. Közelít, s üzeni:
Vigyázzunk egymásra a jövőben megint.
 
Legyen fontos újra az idegen sorsa,
mondjuk barátunknak a Napot és Holdat.
Világítson nekünk, lássuk meg a szépet,
lássunk a sötétben, lássunk napsütésben!
 
Ne takarja homály soha el a szemük,
érezzük a világban van még a helyünk.
A sors majd igazol minden mondatomban,
leírom, hogy tudjad te is a pokolban...
 
A tüzed most éget, hamuvá kell válnod,
hogy újra létrejöjjön csillogó gyémántod.
A lelked szikráin gyógyul a világos,
mert az aki elég, az nem lehet táltos.
 
A tüzet otthagyni nem mindenki bírja,
a lelkedre hallgass, ott van bent a titka.
Érezd, hogy elemészt tégedet a gyönyör,
lásd meg a mennyet is, ott a pokol mögött!
 
Ne téveszd össze, hogy mi is a szeretet,
a vágyad teljesülhet, én ezt üzenem.
A pokol tornácán most még táncolva égsz,
arra kell vigyáznod „utána“ hova lépsz!
 
Égető ringásod emléke szép marad,
meg kellett élned ezt ahhoz, hogy jó maradj.
Megtudjad ítélni a jót és a rosszat,
hogy amit kaptál az mi mindent okozhat.
 
Tudásod add tovább, gondolja át más is,
hogy a világunkon itt a rothadás is.
Burjánzik a gyönyör, az életkép csoda,
lássuk meg a szívvel, hogy ez csak a próba.
 
Kiállod, vagy elbuksz, ennek ez a tétje,
hirdetem én nektek, most a messzeségbe.
A zajos világban a csönd a szeretet
kemény próba elé viszi a lelkeket.
 
Ha ragaszkodsz hozzá, nem mondasz le róla,
azt mondom én neked, ütött a végóra.
Nehéz lesz, én tudom, mégis meg kell tenni,
mert jobb világot csak így tudsz teremteni.
 
Esőt és szivárványt, napfény ragyogásást,
madár csicsergést, csillagok szállását.
Pici vadon helyett, egy élhető helyet,
ahol minden ember, mindenkit szeret.
 
 
 
* * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Ivódjon be génjeidbe újra az a szó,
hogy a tisztítótűz az a megváltó...
Kiléphetsz belőle hogyha akarod,
eléghetsz örökre, ha ott nem hagyod!