Kerettől keretig
Beküldte Balla Zsuzsanna - 2015, december 12 - 20:38
Amikor még nem ismertelek,
nem voltál, én sem voltam neked.
Köd körözött, ágkontúrok
sziluettjei magasodtak.
Lehet, hogy te rajzoltad,
s egy képben vagyunk,
kerettől keretig tart a létünk,
ha lépünk, le nem zuhanunk.
Bokrok nevét kutattam,
azt képzeltem tudom,
s ha mint varázsigét elmormolom,
minden valódi, s nem álmodom.
Száz alakban bennem motoszkált
a kérdés, hová vezetsz.
Vagy én vezetlek?
Vagy csak hív hegy,
hogy veled legyek?
Sárkánygerinc.
Mutattad, ahol hegyháta
kikandikált a fűcsomók között.
s vállam válladhoz ütközött.
Zuzmók aranymorzsáját tapodtuk,
s lágy moha nyelte el lépteink,
visszanéztem,
de nem maradt nyomunk megint.
Hiába rezdült levél,
hiába sóhajtott hajamba a szél,
madár rikoltott, szürkén alkonyult,
a halványuló színek megindultak,
a vászon megfakult, nem volt hangunk,
lélegzetünk sem hagyta el ajkunk,
csak a palettán ragyogtak fel a színek,
s az utolsó ecsetvonással átkaroltad törzsemet.
Hozzászólások
Sztancsik Éva
2015, december 13 - 12:10
Permalink
Engem nagyon magával ragadott
Engem nagyon magával ragadott a "meséd", a gondolatfolyam nálam is medret talált. Üdv. Éva
Balla Zsuzsanna
2015, december 16 - 21:48
Permalink
Kedves Éva! Örülök, hogy
Kedves Éva! Örülök, hogy varázsolhattam :)