Megjártam már...
Megjártam már a nincs tovább útját,
visszarántottak onnan, hogy éljek,
és regényem lapján egy bekezdés szerint;
valamiért most vissza kell térjek.
Elaltatnak majd és leszek egy báb,
lélegző test, egy meleg szobor,
s ha elgondolom, olyan mint most.
Egy illattalan rózsacsokor.
Élnem sem más, így is csak tengődöm,
nem kilincsel rám a szent nyugalom,
a gondok és bajok sok esztendeje
maradtak nálam a kifosztott ugaron.
Talán, ha ismét visszahoznának,
talán a csend már nem lesz sötét,
karomon ragad, mint hű szeretőt,
és ragyogó arccal szeret az év.
Edina:
Megjártam már a nincs tovább útját,
visszarántottak onnan, hogy éljek,
regényem egy bekezdése szerint;
valamiért most vissza kell térjek.
Elaltatnak majd és leszek egy báb,
lélegző testben egy meleg szobor,
ahogy elgondolom, olyan mint most;
fakó, illattalan rózsacsokor.
Élnem sem más, így is csak tengődöm,
nem kilincsel nálam szent nyugalom,
a gondok és bajok esztendeje
maradt rám a kifosztott ugaron.
Talán, ha ismét visszahoznának,
a csendem már nem lenne sötét,
karomon ragad, mint hű szeretőt,
és ragyogó arccal szeret az év.
Hozzászólások
hubart
2012, szeptember 30 - 15:22
Permalink
A mondanivaló erős, és néhány
A mondanivaló erős, és néhány szép, kifejező képet is találni a versben, de a rítmust és a rímet jó lenne rendbetenni.
Paszternák Éva
2012, szeptember 30 - 19:43
Permalink
Köszönöm a kedves tanácsot,
Köszönöm a kedves tanácsot, meg fogom oldani.
szeretettel, Éva
M. Karácsonyi Bea
2012, szeptember 30 - 15:47
Permalink
A félrímet szépen
A félrímet szépen végigvezetted, a sorok hosszában sajnos semmiféle szabály nincs, ezért kötött versnek nem tudom tekinteni.A tartalomra nem térnék ki.
Paszternák Éva
2012, szeptember 30 - 19:41
Permalink
Először is megköszönöm az
Először is megköszönöm az időt, amit a versemre szántál, és megvallom, igazad van.
szeretettel, Éva
Haász Irén
2012, október 1 - 17:57
Permalink
Csatlakozom az előttem
Csatlakozom az előttem szólókhoz.
A rímekkel nincs bajom igazán, a szótagszám akaszt meg...
Örülök az optimista végződésnek.
Paszternák Éva
2012, október 10 - 11:19
Permalink
Megtanulhatnám már végre:)
Megtanulhatnám már végre:) Igyekszem vissza.
Köszönöm, Irén!
Zajácz Edina
2012, október 1 - 21:47
Permalink
Készítettem Neked egy azonos
Készítettem Neked egy azonos szótagszámú változatot, a tartalomhoz valójában nem nyúltam, csupán itt-ott megtoldottam, vagy éppen kihúztam egy olyan szót, amely egyébként is mellőzhető a versedben. Nagyon tetszik a gondolat , szép :)
Szeretettel : Edina
Megjártam már a nincs tovább útját,
visszarántottak onnan, hogy éljek,
regényem egy bekezdése szerint;
valamiért most vissza kell térjek.
Elaltatnak majd és leszek egy báb,
lélegző testben egy meleg szobor,
ahogy elgondolom, olyan mint most;
fakó, illattalan rózsacsokor.
Élnem sem más, így is csak tengődöm,
nem kilincsel nálam szent nyugalom,
a gondok és bajok esztendeje
maradt rám a kifosztott ugaron.
Talán, ha ismét visszahoznának,
a csendem már nem lenne sötét,
karomon ragad, mint hű szeretőt,
és ragyogó arccal szeret az év.
Paszternák Éva
2012, október 10 - 11:17
Permalink
Köszönöm, drága Edina!
Köszönöm, drága Edina! Visszatérek még, csak mint írtam már most el kell mennem.