Megnézhetem

Beküldte titus56 - 2018, május 29 - 20:35
Megnézhetem
 
Talán majd egyszer jó leszek,
békében önmagammal,
lerakva hordalékomat,
eggyé leszek a parttal,
s a víz színén megnézhetem,
miként tengert a cseppben,
hogy úszik el lábam előtt
minden, mit elkövettem.
 
A lassú hullámok felett,
ott leszek észrevétlen,
mint partba ágyazott kavics
tükörképe a mélyben,
a sodrás visszainteget,
mint tegnapra a holnap,
s a fodrok kék virága közt
felismerem magunkat.
 
Megnézem majd, hogy' süllyed el,
hogy' olvad szerte-széjjel,
a tovaúszó sok kacat
ringatózó szeszéllyel,
a bársonyléptű felszínen
vajon mennyi marad fenn?
abból ami még én vagyok,
hogy hozzád útra keljen
 
Mi elvész, az nem érdemel
magamtól már kegyelmet,
iszapba ágyazott idő
csak, nem kell megkeresned,
a mélységgel elboldogul,
mi majd lenntebbre nyomja,
és megkövült darabjait
az örvény elcsiszolja.
 
A kinyújtózó felszínen,
szívnyi-kevés maradhat,
lassan elázó fény-betűk
gyászolnak ott halottat,
a víz szalad, s én ott vagyok,
repedt kavics a partban,
hogy sárba ágyazott hitem,
sodró fényedbe tartsam.
 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2018, május 31 - 21:46

 Szemléletes , képgazdag sorselemzés. Nagyszerű vers!

mint partba ágyazott kavics
tükörképe a mélyben,
a sodrás visszainteget,
mint tegnapra a holnap,
s a fodrok kék virága közt
felismerem magunkat.

 

 

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

hubart

2018, június 1 - 08:53

Nagyszerű vers, László, mély gondolatokkal! Gratulálok!

Csilla képe

Csilla

2018, június 1 - 11:41

Szívből gratulálok!

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

Haász Irén képe

Haász Irén

2018, június 2 - 15:50

Remek! Remek!