Melankólia, tőled
Beküldte Toma - 2011, november 29 - 11:58
Kínod bújik bőröm alá csendben,
Úgy terjed, mint az ópium-méreg,
Bomlasztva lelkem feszes rendjét, benn,
Kínod bújik bőröm alá csendben.
Állt ott eddig szoros betűrendben,
Minden, s eszi e csúf lelki féreg,
Kínod bújik bőröm alá csendben,
Lelkem könyvtárát égeti végleg....
Hozzászólások
Toma
2011, november 29 - 15:16
Permalink
Na tessék itt a gyötrődés
Na tessék itt a gyötrődés is... :)
Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)
2011, november 29 - 15:24
Permalink
Szépen gyötrődsz!-:))
Szépen gyötrődsz!-:))
Toma
2011, november 29 - 20:49
Permalink
Köszönöm Gota!
Köszönöm Gota!
Toma
2011, november 29 - 20:47
Permalink
Rondó ez is legalább is az
Rondó ez is legalább is az egyik formája. Ma ilyen szemléletesen melankólikus voltam. Köszönöm Kedves Ildi !
lnpeters
2011, november 29 - 21:07
Permalink
Úristen... Toma, a vers
Úristen...
Toma, a vers nagyon jó - de a tartalma aggasztó...
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Toma
2011, november 29 - 21:38
Permalink
Semmi baj... Csak ma kaptuk
Semmi baj... Csak ma kaptuk meg az új szoftver tesztelni, és letiltott az agyam...
Toma
2011, december 15 - 00:52
Permalink
Na milyen jó hogy utána
Na milyen jó hogy utána néztél... Igen rondó ez is.. :)