Michelangelo: 151. szonett

 
 
Még nagy művésznek sincs oly gondolata 
mi márványba zárva nem lelhető. 
De kifaragni, mi csak sejthető, 
csak ész által vezérelt kéz tudja.
 
A rossz, s a jó, mi taszít vagy vonz lágyan 
te bájos hölgy, büszke uralkodóm, 
benned van, mint kőben; s szomorkodom, 
mert a művel ellentétben áll vágyam.
 
Szépséged nem oka; sem a szerelem, 
sem Fortuna, Sors, vagy ridegséged, 
vagy lenézésed rút bűneim okán,
 
hogy egyszerre él halál s kegyelem 
szívedben; s hogy gyenge képességem 
csak halált enged kibontanom már.
 
*
 
 
Michelangelo
 151. szonett
 
Non ha l’ottimo artista alcun concetto
c’un marmo solo in sé non circonscriva
col suo superchio, e solo a quello arriva
la man che ubbidisce all’intelletto.
 
Il mal ch’io fuggo, e ’l ben ch’io mi prometto,
in te, donna leggiadra, altera e diva,
tal si nasconde; e perch’io piu non viva,
contraria ho l’arte al disiato effetto.
 
Amor dunque non ha, né tua beltate
o durezza o fortuna o gran disdegno,
del mio mal colpa, o mio destino o sorte;
 
se dentro del tuo cor morte e pietate
porti in un tempo, e che ’l mio basso ingegno
non sappia, ardendo, trarne altro che morte.
 

Hozzászólások

Mesteri fordítás, kedves Irén, gratulálok!

lnpeters képe

Csodálatos!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Haász Irén képe

Nagyon köszönöm a véleményeket!

hubart képe

Megérintő gondolatokat hordoz ez a szonett. Gratulálok a fordításhoz! :)

Csilla képe

Elidőztem itt nálad, a tartalom fölött, gratulálok!

 

Haász Irén képe

Köszönöm, Feri és Csilla!