Nagy paródia-parti

Nagy paródia-parti
 
A partitárgy, hogy elrepülsz,
tüdődön légnyi foltod,
zsombéktalan ha nyergen ülsz,
a partitárgy-panasz fogy,
 
egy partitárgy ma mennyit ér,
ha az tárgyban élhalok,
ki nyúzva prémtelen remél,
annak kevés a homlok,
 
mert partitárgy nem kapható
már együtt frakkzakóval,
a partitárgy snájdig, ha jó,
pecsétet hagy a jó hal.
 
A partitárgy repdes, hamu,
füstje sem partiképes,
mint filmvásznon ama Tanú,
tetőtől talpa véres.
 
A partitárgy nem lopható,
nem osztható se széjjel, 
a partitárgy a férfikor,
nem serdületlen fényjel.
 
Egy partitárgy nem óralánc,
nem csügged rajta vekker,
szőlőfürtök közé a tánc,
nem téved be, csak egyszer.
 
A partitárgy sötét zuboly,
hol útját fény se rója,
olyan akár egy hangyaboly,
vagy víz szélén a bója,
 
a partitárgy egy nagy valag,
kondenzcsík lepte nadrág,
ha felteker a célszalag,
nem öntörvény ragad rád,
 
a partitárgy walesi bárd,
éji vadhoz vegyülve,
hogy csizmaszár? az tán kizárt,
vértóba fúlt az ürge.
 
A partitárgy zenészköpet,
lelkes, rezet ha fújja,
hol nyál lecsorgó nyált követ
a szájszélen kigyúlva,
 
ha néha frakkban tetszeleg,
a partitárgy nem ámít,
felölti és nem nyelveleg,
még egy felest, akármit,
 
dús mellkasán kárpót fityeg,
karmaként függ az érem,
a frakk se más, hideg, rideg,
mi kilóg az nem érdem.
 
A partitárgy csak fejnehéz,
és könnyűnek se könnyű,
zöld mézbefedte mézpenész
enyészet, ó be szörnyű,
 
ki csókol csókos csókokat
enyves trilógiára,
ha partitárgy a sóhajok 
atommagvillanása?
 
A partitárgy mint a csók,
csontszárnyakat meguntam,
muffba süllyesztett kis kacsók,
puskacső fő gyanútlan.
 
A partitárgy sajttá vakul,
sarlót akaszt a holdra,
szembogarak szemén tanul
látni, de nem megy sokra.
 
A partitárgy sebeket ás,
a puskacső ha hord, na
az egy fénytelen villanás,
a látványt csak fokozza.
 
A partitárgy halkan sikolt,
mustszínű, rőt gerezna,
a lőpor ha ózont kiolt,
szálkában lelt gerenda.
 
A partitárgy csak áldozat,
számon hiába kérik,
"porban a gyöngy, piros fogak"
a partitárgy egy vércsík.