Napok
Beküldte titus56 - 2016, április 9 - 19:40
Napok
A napok szaladva rám köszönnek,
van, hogy egy lustán a térdemre ül.
Lelkem kiforgatja, csodát remélve
vagy csak kíváncsi, mi van belül.
Kabátom néha vállamra terítik,
indulva, sálamra csomót kötök.
Ünnepek csillognak, a fákon fények
s én ünneplő-magadba felöltözök.
Kint ragyogás, bent sötét feszül,
a sarkon, lelkem új lelket kéreget.
Maszatos sárgáját a Hold kibontja,
körbeleng s kócosan méreget.
Mellettem tovább szaladnak a napok,
utánuk kapva, még mindig kereslek.
Aztán a köd, lassan hajamba túr,
ő tudja, hogy magamban visellek.
Hozzászólások
hzsike
2016, április 9 - 19:44
Permalink
Átélhető, érezhető, nagyon
Átélhető, érezhető, nagyon szép!
Szeretettel olvastalak ma is. :)
Zsike :)
titus56
2016, július 10 - 17:43
Permalink
Hálásan köszönöm Zsike.
Hálásan köszönöm Zsike.