Ne mondj ki-szonett

Beküldte titus56 - 2017, szeptember 24 - 21:03
Ne mondj ki-szonett
 
Ajkadon vagyok végleg megfeszítve,
ha kimondasz, mint hang örökre elveszek,
légy hangtalan, hogy csended átsegítse
a hideg múláson, mit versem rejteget.
 
Ne mondj ki még, szótlan tarts meg magamnak,
csak hadd legyek még nem ízlelt íz a szádon,
a szavak kimondva hétrét szakadnak,
s hideg lehelet szálló ködének látszom.
 
Engedj időtlen ajkadon megnyugodni,
hisz a csend törékeny mint a lepkeszárny,
és a lélegzettel közelebb hajolni
 
a hideg üveghez, hol könnyű, lenge árny
bomlik ki bársonyos ujjadra halni,
de a jégvirág tüzével még perben áll.
 

Hozzászólások

hubart képe

hubart

2017, szeptember 26 - 12:22

Izgalmas téma, jó szonett!

titus56 képe

titus56

2017, október 6 - 18:19

Köszönöm Ferenc.

Csilla képe

Csilla

2017, október 1 - 21:54

Na, most mondjon ki, vagy ne?:-) Gondolom, az alsó cím az eredeti. Remek! 

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

titus56 képe

titus56

2017, október 6 - 18:20

Nagy szerencsém, hogy kiváló lektorom van. :D Nagyon köszönöm Csilla, javítottam.