Nógató
Beküldte Sztancsik Éva - 2016, február 21 - 15:48
Megállíthatatlan volt a lendület,
ami okozhatta csúfos vesztüket -
(csatatér az élet, későn ébredők;
sokaknak a bátrak sosem érthetők)
Kikerülhették a fontos nyomokat.
Apró ómen-gyermek sírva noszogat.
"Figyelj, figyelj kérlek - ordítja a csöpp -
kalandtalan ember, gyűl benned a csönd."
Átaludhatták a sorsuk garmadát,
mélán merenghettek ezer hajnalt át.
"Ébredezz hát álmos, kábult, talányos,
elfogyott az álom, lépj hát, varázsos."
Megállíthatatlan volt a lendület,
ami okozhatta csúfos vesztüket -
(káprázatban járók, későn ébredők;
a rózsaszín felhők még nem élhetők)
(2016. február)
Hozzászólások
Becca
2016, február 22 - 19:06
Permalink
Szeretettel jártam itt, sok
Szeretettel jártam itt, sok benyomás ért a verset olvasva.
Misztikus, és a tudat, és a tudatalatti játszmája talán minden.
És kell sokszor a nógatás, ismerős érzés.
Sztancsik Éva
2016, február 22 - 20:06
Permalink
Becca kedves! Biztos vagyok
Becca kedves!
Biztos vagyok abban, hogy ez a szöveg a legkevésbé sem értelmezhető könnyen. :) Ha nem én írtam volna, akkor nekem sem menne simán. ;) (Több síkon próbáltam mozogni és... nagyon bennem volt ez a vers már hónapok óta. El kellett mondanom. :) ) De nagyon örülök annak, hogy hatott Rád és szívből köszönöm látogatásodat. Éva
hubart
2016, február 22 - 22:45
Permalink
Bevallom, nem jöttem rá,
Bevallom, nem jöttem rá, miről szól a versed.
Sztancsik Éva
2016, február 22 - 23:39
Permalink
Kedves Feri! Nagyon röviden:
Kedves Feri!
Nagyon röviden: arról, hogy ne aludjuk át a lehetőségeinket, figyeljünk a jelekre (az előttünk járók nyomaira is) és többet éljünk, mint álmodjunk. :) Örülök, hogy olvastál, szeretettel láttalak. Éva
Bieber Mária
2016, február 23 - 18:03
Permalink
Kedves Éva! Kettős érzés van
Kedves Éva!
Kettős érzés van bennem: formailag nagyon tetszetős a versed, a rímek visznek, egymásnak felelgetnek, nagyon ott vannak! De a tartalom megfejtése bizonytalanul megy: lehet, hogy ébredésre akar a vers nógatni, arra, hogy az ábrándozást félretéve, a káprázatok közül lépjünk ki a valóságba, de közben nyomatékosan azt is állítja, hogy aki lendületesen él, arra csúfos veszteség vár. Élni vagy álmodni? Soraid alapján egyik sem az igazi.
Bieber Mária
(Hespera)
Sztancsik Éva
2016, február 23 - 19:28
Permalink
Kedves Mária! Nagyon
Kedves Mária!
Nagyon köszönöm, hogy olvasásra és bizonyos mértékű elemzésre méltattál. :) Elismerő szavaidnak őszintén örülök. Teljesen jó úton jársz az értelmezés(emben), csak a legutolsó megjegyzésed sántít picit. A csúfos veszteség lendülete volt megállíthatatlan és nem pediglen a lendületes életről állítottam, hogy "vesztes". Elhiszem, hogy nyakatekert vagyok. :) Óriási elnézést kérek kificamodott szemléletemért. :) ;) Szeretettel láttalak most is. Éva
Bieber Mária
2016, február 24 - 16:13
Permalink
Tehát valahogy
Tehát valahogy így:
Megállíthatatlan volt a vesztüket
okozó lendület...
(A szótagszám nem stimmel, de a logikai sorrend ezek szerint ez lehet.)
Bieber Mária
(Hespera)
Sztancsik Éva
2016, február 24 - 18:02
Permalink
Igen, pontosan így, csak az
Igen, pontosan így, csak az én nyakatekert módomon. :) Köszönöm szépen, hogy visszatértél.