Nyárszabászat
Beküldte Sztancsik Éva - 2017, augusztus 5 - 19:31
Izzadt virágszirmok levegőt kapkodván...
pihegnek a fűben, porosodnak - botrány!
Fáradt tekintetük egyre feljebb pillant,
esedezve várják: oltsd már le a villanyt.
Ott, a felhők mögött, a Napnak is háttal...
biztosan ül egy úr késekkel és bárddal -
szabdalja a Nyarat kénye-kedve szerint,
a nagy darabokra szenvtelenül legyint.
Most éppen óriás cikkely jutott nekünk,
tomboló hőségben lángra kap a szemünk -
a szoknya, a pendely bőrünkön mosódik...
porrá szikkadt nyálunk nem jut el a csókig.
Hajnaltájt szemernyit alábbhagy a meleg,
ilyenkor aurám magán kívül lebeg -
Enyhülés, enyhülés - nyugtázza bódultan,
éjszaka tücskökön száradva gyógyultam.
(2017. július/augusztus)