Nyújtózik a világ, a csend is nyitva.
Éber zöldjére tarkasággal készül,
szél ringatta ágra galamb ül jelképül,
s lángnyelvek helyett sok száz virág szirma.

Áldásként hintik házakba, kunyhókba,
dalolják a lányok, csókkal édesítik.
Akad ihol mátka, a nótában hírlik,
királyi pár jő ide mutatóba.

Deli a legény, takaros menyasszony,
mosolya fakad hímzett kendő alatt,
minden kedves szókért új és újabb akad.
Kérem, köszönöm, csak jó szívvel adjon!

Ölelésből kapjon, s legyen, aki várja,
kaparjon szerencsét kendermagos tyúkja,
bő legyen a termés, ne csak az ing ujja,
s verje fel a házat gyermek kacagása.
...
Régen volt, régen... ma sincsen megtiltva,
csak az ember lett más... olyan békétlen.
Visszajár, keres az emlékezésben,
hol nyújtózik a világ... s a csend is nyitva. 

2018