Palackba tettem

Beküldte Haász Irén - 2017, október 23 - 11:58
 
Én megírtam egy sötét délutánon, 
mert szürke gyöngyök hulltak az úton, 
kopogó cseppjeik a szürke fákon 
bizonyossá tették bennem, tudom, 
 
hogy cseppnyi létem magányába zárva
megismételhetetlen egy vagyok, 
s ha elmém nincs a világra kitárva, 
nem szerethetek, nem vitatkozhatok. 
 
És ősi félsz csapta meg rémült énem, 
a tehetetlen porszem-lét jaja, 
mi végigkíséri az élet hosszát. 
 
S egy cédulára írtam minden félszem, 
minden vágyam, s mi lényem legjava, 
s palackba tettem, hátha eljut hozzád.
 

Hozzászólások

hzsike képe

hzsike

2017, október 23 - 13:17

Nagyon magaménak éreztem, drága Irénkém.

Gyönyörűség volt olvasni.

Ölellek  :)

hubart képe

hubart

2017, október 24 - 10:40

Hozzám is eljutott, Irénke! Szép szimbólumot választottál. 

Csilla képe

Csilla

2017, október 24 - 21:10

Megérkezett hozzám is a palackpostád, örömmel olvastam! :) Mindannyian megírhatnánk és elküldheténk egymásnak, hogy ráébredjünk, nem vagyunk egyedül a félelmeinkkel sem, azon túl, hogy odafentről is vigyáznak! 

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

Bieber Mária képe

Bieber Mária

2017, november 23 - 16:36

Palacküzeneted hozzám is megérkezett, kedves Irénke. Beleborzongtam. Nem volt hiábavaló megírnod, és bátorító érzés, hogy osztozunk néhányan/sokan hasonló érzésekben. Az érzések hasonlók, egymást erősítjük velük, és mégis egyként egyediek vagyunk, és egyedül viseljük félelmeinket, és küzdünk meg velük.

 

Bieber Mária

(Hespera)