Pirkadat

Mint sas madárnak hátán tűzgolyó,

bújó Napnak arca úgy ragyog.

Pírban ég a sejtelem, mi árad,

lassan úszva jár a fényhozó.

Rejtekéről felhőpaplanoknak

lusta lányként reggel szertenéz,

visszabújna még, de égi társa

fényezüstje sejlővé lohad.

Hol láthatárt vigyázza napra nap,

lankadatlan szórja gyöngyeit,

pirkadattal sarjad, újul élet,

áldás, melyre nincsenek szavak.