Révedés
Mindenki meghal, ki született valaha;
messze szökdös a virág édes illata -
kifakulnak rétek az elsatnyult fűtől,
gazdátlan gondolat hasad a férc-műből.
Elporladnak álmok, elűzetnek vágyak;
szépségnek párlata a ráncokra ráfagy -
(kettétört érzelmek csalódottan, csonkán
csupaszra vetkezve, erejükben fogytán)
Nézek egy pókot a sarok szegletében...
küzd a hálójával, nem az ellenségem -
figyel a szövésre, dolgozik ő gyorsan;
és mire lesne rám, leseperem nyomban.
Látóhatárt fürkész magasan egy ablak;
éppen addig lát el, ahol a Hold ballag -
ám eltűnik az is...ott, hol az Ég derül,
narancs-nevetése függ rajtam, ékszerül.
Apadnak tengerek, kagylót vetnek partra;
gyöngyeik lapít'nak magukra maradva -
csöndes rabságuknak drága kincsét őrzik
...s eközben az Élet fakad, ősztől őszig.
(2013 / 2015 június - újragondolt verzió)
Hozzászólások
hubart
2015, július 3 - 14:01
Permalink
Kedves Éva, az Ég narancs
Kedves Éva, az Ég narancs nevetése függjön rajtad ékszerül nagyon sokáig! :) Szeretettel olvastam versedet:
Feri
Sztancsik Éva
2015, július 4 - 00:16
Permalink
Köszönöm, Feri...ez egy
Köszönöm, Feri...ez egy nagyon kellemes és biztató jókívánság. :) Örömmel fogadtalak. Éva
Haász Irén
2015, július 3 - 17:22
Permalink
Különleges képeket hoztál
Különleges képeket hoztál ebben a versben, szép kifejezésekkel.
Sztancsik Éva
2015, július 4 - 00:17
Permalink
Nagyon örülök, kedves Irén,
Nagyon örülök, kedves Irén, hogy ezt is elolvastad és kedvező véleménnyel vagy róla. :)
Bieber Mária
2015, július 3 - 23:51
Permalink
Sok szép költői kép villan
Sok szép költői kép villan fel versedben. Nekem is a narancsnevetésű ékszer a kedvencem. Az eredetire nem emlékszem, hogy olvastam volna, de ez az átdolgozott változat majdnem kerek lett. Az elején, szerintem, még érdemes lenne csiszolni. Szeretettel és őszinte érdeklődéssel:
Bieber Mária
(Hespera)
Sztancsik Éva
2015, július 4 - 00:23
Permalink
Tudod...kedves Mária, nekem
Tudod...kedves Mária, nekem tényleg jó-dolgom van. :) Néha kifejezetten előny, ha nem vagyok "túlolvasva". :) Elég sok régebbi dolgomat elő-szedegetem, átírogatom, újra-fogalmazom és...a legtöbben teljesen "újként" tekintenek rá. (Rengeteg van még a tarsolyban, ezért mondtam, hogy: jó-dolgom van. ;) ) De félre a tréfával. Biztosan lehetne még csiszolgatni, ám egyelőre megelégszem vele így, ahogy van. Egy "külső szem" mindig többet lát, bár...pár nap avagy hét múlva rátekintve...az enyém is ismét "külső" lesz. és kezdődhet minden elölről. :) Szeretettel fogadtalak és nagyon köszönöm. Éva