Jelenlegi hely

Rianás

Beküldte Judit - 2012, március 28 - 11:13

Rianás

Holdtalan, sűrű éjszakában,
éltem egy réveteg szakában
imbolygó lépteimmel kábán
bolyongtam, mint eltévedt bárány.

Tapostam vakon a sötétet,
utat kerestem, másik létet,
lidércfény lebegett előttem,
de az is halvány volt, s erőtlen.

Mégis, hogy tovább botladoztam,
fakultan és reményhagyottan,
a derengő lidércfény mélyén,
vagy méhemben, fogant egy ébrény.

Új élet – vajon ezt kerestem,
magamon kívül, mégis bennem?
Fényből ébredt csepp jövőparány,
lidérctelenné vált én-talány.

(2012)

Hozzászólások

Toma

2012, március 28 - 13:48

Permalink

Új élet, más élet Neked, szép

Új élet, más élet Neked, szép jövő, együtt...
ÍDe hogy ez-e a másik élet, ami kivezet a tévelygésből? Tapasztalataim szerint nem. Ez egy "másik" élet.

Versed azonban felvet egy korábban engem is foglalkoztató kérdést, miszerint mennyire függnek össze az életek egymással, apák-fiúk, rokonok... függnek, persze, de mind-mind önálló száll. És nem tart élethosszig a függés. Az egyikből szükségszerűen következik a másik, de aztán ezek elválnak egymástól (bármennyire is tiltakozunk ellene). Legalábbis itt a Földön... :) Ez jutott eszembe róla, elgondolkodtatott.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Judit

2012, március 29 - 16:35

Permalink

Persze, hogy nem az a másik

Persze, hogy nem az a másik élet, amire számítottam. Ez benne a pláne, ha az ember megkapja azt, amire vágyik, rá kell jönnie, hogy mégis valami teljesen mást kapott - lehet, hogy sokkal jobbat... :-)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Toma

2012, március 29 - 19:08

Permalink

: )) Nyílván. De attól még a

: )) Nyílván.

De attól még a "másik élet" is megtörténhet. Mert, mint indivídumok, nagyon is létezőek maradunk, és még döntenünk kell egy-két, csak minket érintő személyes dologról. De ebben elgondolkodtató a vers...