Rókapedagógia (játék)

Hol volt, hol nem , kerek erdő közepén,

fákkal teli liget mellett, annak is a legszélén

ott élt bizony rókakoma és az egész családja,

a környéken minden tyúkól, azt hitte, a sajátja.

Oda járt ő reggel, este, tyúkot lopni sose rest,

– Mindent viszek! – kiabálta, mint az öreg ószeres.

Összepakolt tyúkot, kacsát az etetőt otthagyta,

leghangosabb öreg tyúkot hamarjában bekapta.

Tele lett a róka hasa, csak úgy feszült bundája,

ha nem vigyáz alakjára, bizony egyszer megjárja.

Haza ment a gyerekekhez, terülj-terülj asztalka,

asztal szélén a sok csirke, közepén egy kiskacsa.

Lett is nyomban ricsaj, lárma, örültek a gyerekek.

– Legyen leves és kacsasült, esetleg egy egyveleg.

Rókamama fejit rázza: Együnk inkább magvakat,

elereszti a kis kacsát s utána a tyúkokat.

Szomorú a rókagyerek, ehet mostmár szotyolát,

tökmagot és fehérrépát esetleg egy uborkát.

Azért másnap az erdőben egy egeret megfogott,

magon hizlalt kövér egér ijedtében cincogott.

Jött is rögtön rókamama: Hát te fiam, mit eszel?

– Magot eszek bőrkötésben – a gyerek így felesel.

Rókamama bajsza alatt mosolygott egy keveset,

így lehetett  vadászatra rávenni a gyereket.