Sóhajelűző

R oskad a lelkem a Razglednicáktól,

    M ellemen sírnak a bús verssorok,

A ngyal suhog át a sötét világból,

    I steni fénnyel, s én imát lopok.

D er springt noch auf,*" - jaj, hallani vélem

    K ong a kemény szó a fejem fölött,

N éma az ajkam, s már rogyna a térdem:

   L átod, veled hal, a sorsüldözött.

Ó lmos a lábam, a gondolat éber,

   Ó vatos léptekkel oson az éj.

T étova ódád most, cseppnyi reménnyel

   S óhajelűző, égi fahéj.

I rgalom hintő intelem is tán -

   mint, " kőben a megkövesült”* csigahéj!

*Idézet: Radnóti Miklós: Tétova óda

2023.11.30.