Séta Kassán

Huszonnyolc bomba hullt le az óvárosra,

mind elkerülte, főpostára estek,

az dőlt csak romba, és pár ház szórványosan,

nem tudom, voltak-e egyáltalán holttestek.

Szilvamagforma tér. Kövezett sétányt

fognak közre szemérmes polgárházak,

földszinti élet zsibong, feljebb széttárt

ablakszemen galambok szóváltása.

A dóm, nézd, a dóm! A soktornyú, a véna!

Kívül doboznyi, belül elképesztő.

Kőporos szentek közt vésők purparléja

peng, megújul a lélek–szemfényvesztő.

Kis dóm, kis park, kis színház libasorban.

Szökőkút emelgeti vízpálcáit

ritmusba, fénybe, dallamokba fontan,

hogy bámulnám csillagos napzártáig.

Útcsücsökből kis ér szalad középre,

történelmet néz, bújik a kanálisba,

föld alatti múzeum áll fölébe –

bronzember pislog – semmi se banális ma.

Paprikás szaft a húson, kapúszta, knédli,

- e nagy trió magára nem maradhat,

sört ide! – néz a lány, a magyart nem is érti,

de mi mást hozhatna egy víg csapatnak?

Sarok után csak konok arcát nézem,

perzsel a nap, apadnak árnyai,

virágözönben ül talpig vasból kis téren,

lélek-vitatársat vár Márai.