Szelíd Százszorszépek

 
Napsugár simogatott finom-puhán...
gyöngéden túrt bele hosszú hajamba,
majd bemártotta fésűjét aranyba
és pödrött kicsit a szellő bajuszán.
 
Felöltöztetett fényével az Égbolt...
türkizkék ruhát választott ki nekem,
tele-rakta áldott szavakkal zsebem,
s emlékeztetett: a Tavasz mily rég volt.
 
Sokrétű fűfodrot díszként körém vont...
ráfektetett hamvas-zöld rét-ágyára
(smaragdok csillogtak e nyoszolyába') 
és pirkadatkor elcsíptem köd-démont.
 
.....
 
Felébredt bennem a szelíd szerelem...
lélek-ráncokkal, mélyálmos szemekkel,
fáradt mosollyal  (lám, te is öregszel... )
s volt kedve még egyszer sétálni velem.
 
(2012 / 2018)

Hozzászólások

Haász Irén képe

Gratulálok, Évi, hangulatos, szépséges vers!

Sztancsik Éva L. képe

Szeretettel köszönöm, Irénkém. :)

hubart képe

Nekem is nagyon tetszett! Örülök, hogy elhoztad, kedves Éva!

Sztancsik Éva L. képe

Nagyon szépen köszönöm jelenléted, véleményed, Feri. :)