Szűk cipő
Beküldte Toma - 2012, szeptember 5 - 17:10
Gyakran érzem úgy,
hogy kinőtt cipő a testem,
sarokba rúgnám,
vagy csak hagynám,
hogy leessen.
Járnék mezténláb,
mint levedlett léleklakó,
lelkem bütykét nem nyomná már
a kérges bőrhatár,
a kültakaró.
Szorítana továbbra mást,
ki irigyelte, elvette,
s borul rá fájdalompalást,
mert az Úr a cipőmet
szűkre teremtette...
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2012, szeptember 5 - 17:23
Permalink
Meglepő, egyedi és remek!
Meglepő, egyedi és remek!
Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)
2012, szeptember 5 - 17:39
Permalink
Nekem is tetszik!
Nekem is tetszik!
lnpeters
2012, szeptember 5 - 17:54
Permalink
Kitűnő vers, Toma!
Kitűnő vers, Toma!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Mysty Kata
2012, szeptember 5 - 19:36
Permalink
Ez számomra is csemege!!
Ez számomra is csemege!!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
vati
2012, szeptember 5 - 20:44
Permalink
Hopp, egy gyöngyszem! A
Hopp, egy gyöngyszem! A leghosszabb sor pontosan a szimmetriatengelyében, de nem kellene utána vessző Toma... Itt soráthajlás van, a gondolatnak csak a következő sorban van a vége... A "mezténláb" szó számomra új, lehet egyedi költői szó, vagy tájszó netán, nem zavar...
Varga Tibor
Toma
2012, szeptember 5 - 20:52
Permalink
Igaz lehet, akkor nekem ez
Igaz lehet, akkor nekem ez így maradt meg. Érdekes, máig így használja mindenki, legalábbis akit ismerek :) Fogalmam sincs, hogy kijavítsam- vagy sem. De az hiszem, hogy megteszem. Köszönöm ezt az információt, Joe.
Toma
2012, szeptember 5 - 20:49
Permalink
Köszönöm mindenkinek, öülök,
Köszönöm mindenkinek, öülök, hogy tetszést aratott.
Tibor, igazad van a vesszővel, kiszedem onnan. A mezténláb nekem gyerekkorom szava, valahonnan mindig ezt hallottam :)
vati
2012, szeptember 6 - 07:32
Permalink
Nos, ebben az esetben tényleg
Nos, ebben az esetben tényleg ott a helye... De most látom, hogy már javítottad... Mindegy...
Varga Tibor
Toma
2012, szeptember 6 - 12:09
Permalink
Nem mindegy, visszarakom én!
Nem mindegy, visszarakom én! Éljen az a tájszó!
Zajácz Edina
2012, szeptember 6 - 07:43
Permalink
Nekem is a "mezténláb " volt
Nekem is a "mezténláb " volt ismeretes, mint tájszó, Joetól újat hallottam. A versed pedig igen szemléletes, és felvet jónéhány kérdést az emberben.
Gratulálok :)
Toma
2012, szeptember 6 - 12:08
Permalink
Akkor szerintem ez az
Akkor szerintem ez az észak-magyarországi verzió, mert én is arra laktam...
Toma
2012, szeptember 5 - 23:33
Permalink
Ismét nagyon köszönöm, Joe.
Ismét nagyon köszönöm, Joe.
hubart
2012, szeptember 5 - 21:30
Permalink
Ez remek! Gratulálok!
Ez remek! Gratulálok!
Toma
2012, szeptember 5 - 23:33
Permalink
Köszönöm, Kedves Feri!
Köszönöm, Kedves Feri!
hubart
2012, szeptember 6 - 12:56
Permalink
Visszatértem a mezténláb
Visszatértem a mezténláb kapcsán. Ha már így szóbajött, szeretném itt (is) elmondani, amit már máskor, másutt kifejtettem, hogy nyelvünk gazdagítását nem a magyar fület bántó idegen szavak átvételével (régebben germanizmus, újabban anglicizmus) látom üdvösnek, hanem lassan feledésbe merülő szép magyar szavaink, és ízes tájnyelvi kifejezéseink megőrzésével, használatával. Ilyen ez a mezténláb is, ami a mezítlábnak regionális népnyelvi változata. Bár nem vált ki idegen szót, hiányt nem tölt be, mégis különleges zamatot ad nemcsak a hétköznapi beszédnek, hanem az irodalmi alkotásnak is.
Gondolkoztam rajta, hogy hogyan is alakulhatott ki. Bizonyára ugyanúgy, mint a mezitláb a meztelen lábból természetes nyelvi folyamatként zajló egyszerűsödéssel. Akár a tekintetes úrból a ténsúr. Mondom én, mint amatőr, önjelölt nyelvész. :)))) BIzonyára bölcsész barátaink, Laci, vagy Tibor ezekről a dolgokról pontosabb információval tudnak szolgálni.
Toma
2012, szeptember 10 - 17:32
Permalink
Lemásoltad a gondolataimat,
Lemásoltad a gondolataimat, Feri. Pontosan ezt gondoltam: meztelenláb > mezténláb.
Így pl. a meztélláb verzió nekem nem értelemszerű, de gondolom, hogy ott meg az "n" teljes hasonulással 'l" lett... talán ezzel magyarázható.