Tán rájövök-szonett

Tán rájövök-szonett
 
Talán majd rájövök, miért, hogy így lett,
mint ki csendből rakosgat mondatot,
tán lepréselem, ahogy régen illett,
ha valamit az idő rám hagyott.
 
Volt-e célja, és volt-e vele terve,
csak próbát tett a bentrekedt erőn,
vagy szánakozva: vajon kihever-e
még egy ráncot a felsebzett redőn.
 
Büszkén hordja-e a történet nyomát,
vagy eldobja, mint egy váltó inget,
mindegy mit mond a kérdező tekintet,
 
ha majd a feledés mindent behintett,
még fenntartva a tévedés jogát,
talán megfejtem az elveszett csodát.

Hozzászólások

Csilla képe
titus56 képe

Köszönöm Csilla.

lnpeters képe

Briliáns szonett! Szépen végigviszi, és le is zárja a gondolatot! Gratulálok!

Pete László Miklós (L. N. Peters)