Télbe réved

Az ősz lassan télbe réved,
új ruhát ölt a természet.
Álomszépet, hófehéret,
leple alatt alszik mélyen.

Altatódalt szél fuvoláz,
nem olvas ő soha kottát.
Néha, ha kell, ügyes szobrász,
hópelyhekből oltárt formáz.

Zúzmaraszőtt csipkefátyol
hull a fákra, jő Karácsony.
A Szeretet mindent átfon,
földre tekint a Menny áldón.

Idő útján óra ketyeg,
gyorsan múlnak röpke percek.
Homokórán Ó lepereg,
új csizmába lép a reggel.

Az új csizma talpa kopog,
alatta hó, s a jég ropog.
Nap sugara felmosolyog,
a tél - némán elsompolyog.

Sckvalm Rózsa

(2017-11-07)