Tea

Beküldte Della - 2014, május 8 - 10:06

Forró mézes teám kortyolgatom,

a múlt gőzölög a csésze felett.,

ecetet cseppentettünk bele citrom helyett,

akkor ért véget az ostrom.

A bögrét görcsösen markoltam,

kis kezem, lábam hideg,

a szobában kabátban vacogtam,

az otthon ízei  mégis oly édesek.

Megmaradt az aranyszélű  bögre,

drága gyümölcsteát iszom ma belőle,

visszaemlékszem egy fiatalemberre,

az értelmetlen halálra, negyvennégyre,

édes citromos teámnak keserű az íze.

 

 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2014, május 8 - 11:23

 Annyira hiáyzott már a hangod.De örülök ennek a melankóliának is , mert olyan őszintén és meghitten igaz!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Della

2014, május 8 - 11:34

Nagyon köszönöm, jól esik, hogy hiányoztam, nekem a színvonalas irodalom az itt alkotók hiányoztak, akik őszintén fejezik ki véleményüket!

 

Haász Irén képe

Haász Irén

2014, május 8 - 14:36

Drága Mária, a múlt keservei vissza-visszarémlenek, még a finom cxitromos tea illata is előhozhatja azok lelkében, akik komor napokat éltek meg, és mi lenne más a háború éveiben...? Összeszorul a szívem sokszor, mennyi szenvedés volt már a földön, és soha nincs vége...

Della

2014, május 8 - 16:22

Irénke!

Nagyon köszönöm, hogy elmondtad gondolataidat. Ezt a verset sokaknak  szántam, ne legyen soha háború kívánom, azt hiszem nem vagyok egyedül.

hzsike képe

hzsike

2014, május 8 - 19:59

Mint egy kis szívszorító "mementó", ez a versed, kedves Mariám.

Szeretettel olvastam.

Zsike :)

Della

2014, május 9 - 10:59

Sajnos fádalmas évforduló, versem mementója.

Köszönöm Zsikém szeretetteljes olvasásodat!

hubart képe

hubart

2014, május 9 - 17:41

Szívszerító emlékeidet szépen sűrítetted párolgó teád gőzébe...

Della

2014, május 10 - 07:10

Köszönöm Feri!

Jólesnek szavaid!