Teremt/ő

Beküldte Sztancsik Éva - 2015, július 7 - 17:51

Sír, mint aki eszét vesztette,
s tépve haját döbbenten látja:
tűzben ég el, forrva, zihálva;
az Ég-kapu meg sarkig tárva -
és hite száll vissza, Istenbe.

Eljött a vég vagy épp a kezdet,
szemén zsalu, rengeteg évrács;
lélekdeszkát zörget a vészlánc,
koppanása misztikus kéjtánc -
míg veri a nyomasztó csendet.

Éles fények csúsznak a testbe,
átlátszó lesz egy szürkés halott;
ki addig csak súlyokat kapott,
most szél-játék pernyévé aszott -
és könnyedén szállingóz Fentre.

(2015. június)

Hozzászólások

Haász Irén képe

Haász Irén

2015, július 8 - 09:29

Hű, de száll a képzelet... :))) Szép szerkezetű versedet nagy örömmel olvastam, Éva.

Sztancsik Éva képe

Sztancsik Éva

2015, július 9 - 19:05

Köszönöm szépen, Irén, hogy olvastál, s akadt olyan is, ami értékelhető benne. :)

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2015, július 8 - 16:49

 Igazi alkotóképzeletről tanúsodik  a versed, és képeid sokszínűsége...Gratulálok!!Kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Sztancsik Éva képe

Sztancsik Éva

2015, július 9 - 19:07

Lassan nem tudom, hogy mi vagyok, ki vagyok...alkotok-e vagy csak rontom a közízlést...Kata...keserűség költözött belém, de szívemből köszönöm kedvességedet.

Csilla képe

Csilla

2015, július 9 - 19:34

Képileg és érzésekben is gazdag vers, tömör, kicsit számomra nyomasztó, de valószínű, hogy ez volt a szándékod a téma miatt. Nagyon jó a rímképlet is, gratulálok!

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

Sztancsik Éva képe

Sztancsik Éva

2015, július 9 - 19:50

Köszönöm szépen, Csilla. Tényleg örülök, ha így látod. Ha ez őszinte (s miért ne lenne az?), akkor most még nagyobb kétségeim vannak magamat illetően, mint tegnap vagy azelőtt vagy holnapután.