Thomas Moore: Édes estharangok

Estharangok, estharangok,

Hány mesét cseng édes hangtok:

Ifjúkor, otthon, szép idő

Kongástok hallva visszajő.

A boldog órák elmúltak,

Sok, egykor vidám szív nyughat

Most sötétlő sírdomb alatt,

Nem hallva estharangokat.

S így lesz, ha én is elmegyek:

Más költők járják völgyetek,

Rólatok zengve dallamot

Ti édes esti harangok.

Thomas Moore

The Evening Bells

Those evening bells! those evening bells!

How many a tale their music tells,

Of youth and home and that sweet time

When last I heard their soothing chime.

Those joyous hours are past away:

And many a heart, that then was gay.

Within the tomb now darkly dwells,

And hears no more those evening bells.

And so 'twill be when I am gone:

That tuneful peal will still ring on,

While other bards shall walk these dells,

And sing your praise, sweet evening bells!