Törpeség

Egy jó barát mutatta be.

Én túlzottan tiszteltem, 

ő magasról kezelt, neki

semmit se jelentettem,

 így később, ha találkoztunk,

 csak kínos vigyor járta,

 s én, mint Kuka vagy egy csuka

 merültem némaságba.

Milyen Szende…- gondolta ő,

 ha mélán rám tekintett,

 s tovább topogtunk hallgatag,

 amíg egy taxinak intett.   

Egy gyűlésén felszólaltam,

Kis Tudor…- mosolygott,

 s nem vette észre, hogy addig 

Szundiként ültem ott, 

 s Vidorként bomlottam néha,

 ha körülöttem járt,

 – Ez is maga? – csudált engem,

 az örök – Morgó lányt,

 és mert a nátha lábamról  

épp döntögetett le,

 - Hapci! – tüsszögtem boldogan,

 hogy vírussal lett tele…

 Mint látszik, egyszerre vagyok

 hol ilyen, hol olyan,

 így lehetek – mint bárki más –

 hét törpe egymagam!