Unalom, közöny

 

Szív és lélek nem táncol,

arcodon ül a közöny.

Újaid közt szétfolyik

az elpazarolt élet.

 A lomhaság éli fel a léted

Elillanak a dolgok feletted

A jövőd üresen kong,

majd megöl az unalom.

Lehetsz te távol, bárhol

Nem érdekel  az élet se halál, 

mindegy menny, vagy a pokol 

Fejedben a sötétség is kialszik,

Majd felzabál a nihil, a semmi.

így leszel végleg igazi senki!

Hozzászólások

hubart képe

Kedves Mária, örömmel olvastam szép versedet. Úgy érzem, jól megy neked ez az oldottabb forma, talán érdemes így próbálkozni. 

Köszönöm Hubart!

Jól esnek bíztató szavaid!

Üdv: Maria

hzsike képe

Az unalom, és a közöny, valóban veszélyes lehet, és Te ezt jól érzékeltetted ebben a versedben, kedves Maria.

Szeretettel voltam Nálad:Zsike:)

Köszönöm Kedves Zsike, valóban e veszélyes és terjedő "betegsére" szerettem volna versemmel a figyelmet felkelteni!

Üdv: Maria

Mysty Kata képe

 Tetszik bátor ironikus hangvétele! kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Köszönöm Kata!

Megtiszteltél figyelmeddel, olvasásoddal!

Maria

barnaby képe

nagyon jól megmutattad ezt az állapotot, viselkedési formát. Szemléletes, és elrettentő...Gratulálok a versedhez szeretettel:B

Köszönöm Kedves Barna, elismerő szavaidat::  Maria

Nagyon köszönöm Kedves Joe!

Egyetétek meglátásoddal!

Ezt a versemet egy egyetemet végzett fiatalembernek írtam, aki a kábítószerhez és italhoz menekült, nem tudja a kudarcait feldolgozni.

Üdv: Maria

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Della!

Nagyon igaz amit leírtál, jellemző a mai kor emberére, tisztelet a kivételnek...

Szeretettel Dyona

Dyona!

Köszönöm, hogy megosztottad velem a véleményedet. Jól látod, az ilyen viselkedés, állapot csak egyes emberekre jellemző, nem is akartam általánosítani.

Üdv: Maria

M. Karácsonyi Bea képe

A közöny sajnos a századunk egyik mételye.

Igen, érzem amit mondasz, értem is.Az utolsó sorral nem tudok azonosulni, mert aki semmit nem érez, semmi nem érdekli, az már igazi senki, nem pedig lesz.

 

Kedves Sea!

Nyilván már nem lesz igazi senki. mert már az,  aki az alkohol és kábítószer rabja, talán  már nem is ember, henem csak egy roncs. Sajnos Ismertem őt,  az anno nagy reményű,  két diplomás fiatalt, aki versem ihlető alanya. volt.

Köszönöm véleményedet és örülök, hogy olvastad versemet!

Üdv: Maria