Uram, ha megítélsz

Visszadobtam az aranyhalat,

s ő rám tátogott: Miért?

Három kívánság kemény falat,

a telhetetlen hoppon marad,

hát ne tarts rá igényt.

A parton fürge eső szaladt,

a tavasz mindent ígért.

Visszadobtam az aranyhalat,

mert elfogadtam önmagamat,

s amit a sors kimért.

Még élnek bennem haragszavak,

s elfog a páni félsz.

Visszadobtam az aranyhalat?

Magamnak húztam magas falat…

Uram, ha megítélsz,

a mindennapit, nekem azt add,

ne vágyat másikért.

Hogy körbeüljük mind az asztalt,

akit a hite megvigasztalt,

s az angyal elkísért.