Való-világ
Beküldte Della - 2015, január 13 - 12:20
Az éjszaka elringat karjaiba zárva,
beleálmodom magam egy szép világba.
Fellebbentem az idő ködös fátyolát,
a jövőbe tekintek a múlt szemein át.
Széthulló világunkra ráült a Sötét,
a szívekben kihunyt a tűz, hol van a Fény?
A szeretet lángja már alig pislákol,
az egész Föld hangos fegyverek zajától.
Felébredtem álmomból, ez a valóság,
háború, terrorizmus, ilyen a világ.
Az égre fellobban a hajnalfényű Nap,
s letörli arcomról a mosolyomat.
Hozzászólások
hubart
2015, január 13 - 15:52
Permalink
Mosolyogni pedig kell, a
Mosolyogni pedig kell, a fegyverek csövébe pedig virágot tűzni. Mert ha erőszakra erőszak a válasz, az eszkaláció végzetes lehet.
Della
2015, január 16 - 10:07
Permalink
Így kellene tenni, virág a
Így kellene tenni, virág a kezekbe fegyver helyett.
Köszönöm Kedves Ferenc megtiszteló figyelnmedet!
Haász Irén
2015, január 13 - 18:01
Permalink
Csak az a baj, túl sokszor
Csak az a baj, túl sokszor ébredünk erre...
Se a mosoly, se a válaszcsapás nem megoldás.. de akkor mi?????
Della
2015, január 16 - 10:09
Permalink
Irénke köszönöm! Nem megolás
Irénke köszönöm!
Nem megolás az sem ha odatartjuk a másik arcunkat! is
Mysty Kata
2015, január 15 - 21:22
Permalink
Az enyémet is ..Megdermed a
Az enyémet is ..Megdermed a mosoly! Szép vers!Örömmel olvastalak!Kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Della
2015, január 16 - 10:09
Permalink
Ha a napi híreket halljuk,
Ha a napi híreket halljuk, bizony arcunkra fagy a mosoly!
Köszönöm Katám!