002 Kézbesíthetetlen levél
(Vas Tibornak)
Szálkás deszkapadlón utat vág a fénnyel
újabb hajnal s barna sarkokat keres,
nyargal, visszafordul, szembeszáll a ténnyel,
hogy te nem szólsz többé s ez már végleges.
Nincs semmi új, látod, csak a pillák szúrnak,
egy év megint eltelt, nem cseppen a könny.
Mit mondjak? Átfagyva ki örül az újnak?
Megváltást ígérő szent szó úgyse jön.
Csak feküdj nyugodtan, igazad lett mégis,
hát halált virágzott itt a türelem,
békét hozott gyötrő, kegyetlen aszkézis,
ujjlenyomat vagy egy üres üvegen.
Míg csöndes szavakkal te a halált hívtad,
morbid módon számoltad a perceket,
kitalált világod ha versekbe írtad,
rettegtél, hogy nem lesz majd, ki eltemet.
Borzongva és fázva, rekedt hangon mondom:
„ a barátom voltál”, szúrnak a szavak,
rágódom a múlton, mint az eb a csonton,
győztél, s kárpótlásként így lettél szabad.
2017
Hozzászólások
vati
2017, február 5 - 20:05
Permalink
Hát ide is elhoztad ezt a
Hát ide is elhoztad ezt a verset, kedves Zsuzsa! Druszámat, a tehetséges költőt mint azelőtt "csak" virtuális ismerőst, a tavalyi könyvhéten volt módom még életében először és utoljára látni. Én csábítottam, nem tudván, hogy ha Gyálról elindul, a Vörösmarty-térig háromszor lesz rosszul. Csak akkor döbbentem meg, mikor a Földalattival megérkezett, és már egy BKK-ellenőr kísérte át a Deák-térről, hogy aztán a gondjaimra bízza. Percekig kellett várni lent, mire a lépcsőnek neki tudott indulni, háromszor kellett megállnia, míg a téren átlósan átmentünk. Elmondta, hogy a tüdeje mindössze 37 százalékos oxigénfelvétellel működik, hogy rajta már csak egy transzplantáció segítene. Téged akart látni, az utolsó pillanatban döntötte el, hogy jön, ezért nem szólt előre, a neked szánt virágcsokrot végül rám bízta, adjam át. Aztán december 27-én... De ez már benne van a versben. Meghatottan olvasom újra meg újra. Ötvenéves volt...
Varga Tibor
A. Túri Zsuzsa
2017, február 15 - 19:59
Permalink
Igen, mert fontos volt kiírni
Igen, mert fontos volt kiírni magamból a gyászt.
hubart
2017, február 5 - 20:27
Permalink
Már máshol is olvastam, és
Már máshol is olvastam, és akkor is meghatott ez a versed kedves Zsuzsa. Szomorú dolgokról nem könnyű szépen írni, de neked sikerült.
A. Túri Zsuzsa
2017, február 15 - 20:01
Permalink
Hát, én főleg szomorú
Hát, én főleg szomorú dolgokról írok, mert egyébként mindig nevetek, vidám ember vagyok, így írom ki magamból a világfájdalmat... Koszonom az olvasást !!!
A. Túri Zsuzsa
2017, február 15 - 20:01
Permalink
Hát, én főleg szomorú
Hát, én főleg szomorú dolgokról írok, mert egyébként mindig nevetek, vidám ember vagyok, így írom ki magamból a világfájdalmat... Koszonom az olvasást !!!
Mysty Kata
2017, február 5 - 21:55
Permalink
Méltó emlékállítás a
Méltó emlékállítás a kortársnak, barátnak, az EMBERNEK!Nyugodjon békében.
Nincs csodálatra méltóbb az embernél,
bánj vele ezen érdeme szerint. Tatiosz
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
A. Túri Zsuzsa
2017, február 15 - 20:02
Permalink
Drága Kata! Köszönöm. Nem
Drága Kata! Köszönöm. Nem könnyű "elengedni"...