Jelenlegi hely

Békülve

Beküldte titus56 - 2017, augusztus 6 - 20:16

Békülve

Ami elém jön, mindent elhagyok,

porrá lesz mögöttem az égi jel,

ki mondja meg, akkor miért vagyok?

bennem miért lesz messze a közel?

Araszolva, elpereg az óra,

int a tegnap, visszafelé forog,

a nincstelennel összefogózva

szökik ki ujjaim közt a homok.

Másnak talán épp csak térdig érne,

engem befed, egész az államig,

és a homlokomra égett érme

már nem is világít, vagy csak alig.

Hittem magunkban, vágyva, akarva,

sokak között az egyetlen lenni.

Látod, már csak az idő takar, ha

próbálok békülve nemszeretni.

hzsike

2017, augusztus 9 - 08:13

Nagyon szép vers. Öröm volt itt lenni, kedves Laci.

Szeretettel. Zsike :)