Csendben leült mellém

Beküldte titus56 - 2017, október 8 - 20:00
Csendben leült mellém
 
Leült mellém csendesen a padra,
ahogy szokott, véznán, emberül.
Két szemét a messzire tapadva
hordta, mint cinke ha ágra ül.
 
Riadt-keresve, éberen leste,
homlokom hogy veti a ráncot,
amíg rácsodálkozott az este,
ellopva közöttünk a távot.
 
Attila, én nem voltam előtted,
-mondtam, miközben rám se nézett-
hagyd nekem, hogy nyomodba szegődjek,
de ő az állomásra révedt,
 
versét már a térdén zongorázta,
és megtorpant ujján az ütem,
egy sort tömény vonatfüttyben ázva
kapart nadrágjára, nélkülem.
 
Már nem is láttam, nagy füst takarta,
csak hallottam ahogy lépeget,
s viszi magával élre-kaparva,
a sínencsikorgó verseket.
 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2017, október 8 - 22:02

  Nagyon kedvemre való vers, micsoda milliő!! Jól komponált ! Két-szereplősen,  mégis a Nagy elődre fókuszálva!!Gratulálok!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"