Nekrologó
Beküldte Sztancsik Éva - 2017, december 1 - 19:56
A halálnak szépnek kell lennie.
Ránctalan szeműnek, kíntalannak,
testet hagyva földi, víg tavasznak -
szelíd vonásunk, mondd, istenhit-e?
S akinek nem juthat mégsem béke,
(lapja-hullott Könyvet lát végzete...
tündér szállt el abból, játék, mese)
hogyan idéz nyugvást pisla fénye?
Vajon oszt-e idillt egy Örök Úr
és mi alapján dönt rólad, rólam?
Az üdvös távozás csak kép? Szólam?
Mit tegyen az, kiben fájdalom dúl?
Sosem kaphat választ a halandó -
lehet hitetlen vagy hittel áldott,
lehet megbecsült vagy sorsa-bántott,
az Utolsó Mosoly... nekünk mankó.
Nekünk, akik állunk mellette, míg
nézzük őt, suttogva: ó, mily nemes,
sima a homloka (Isten kegyes...
Szemfedelén boldog lelke feszít.)
A halálnak szépnek kell lennie.
Én nem vettem észre szépet rajtad.
Mankóm elrúgva, az agyam tarthat.
Emléklábam sántán vezet, ki... be.
(2017. november)
Hozzászólások
lnpeters
2017, december 6 - 18:45
Permalink
Úristen...!
Úristen...!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Sztancsik Éva
2017, december 7 - 20:06
Permalink
Köszönöm, hogy olvastál.
Köszönöm, hogy olvastál.