Ébredet
Beküldte Sztancsik Éva - 2018, március 21 - 20:35
Talán a holdban, talán a napban,
talán a szélben (mind magasabban)
- valahol lenni, lenni kell végleg -
felhőkbe bújva rakhatunk fészket.
Talán a fákban, zöld levelekben,
talán a kertben, földbe vetetten -
kicsíráz magunk erősebb sorsot,
olyat, mi ettől jobban kiforrott.
.....
Talán majd vízen, talán majd hóban
(talán... ha elfogy utam alólam)
átröppen lelkem semmi határán,
s itt hagyom versem betűit árván.
(2018. március)
Hozzászólások
hubart
2018, március 23 - 10:35
Permalink
Mennyii biztatás, mennyi
Mennyii biztatás, mennyi remény van ebben a versben, pedig nem éppen vidám témáról, az elmúlásról szól, ami ha úgy vesszük inkább a metamorfózis, a transzformáció ódája. Külön tetszik lírai soraid tömörsége és zsoltárszerű dallama. Gratulálok!
Sztancsik Éva
2018, március 25 - 16:02
Permalink
Kedves Feri! Nagyon szépen
Kedves Feri! Nagyon szépen köszönöm véleményed, örülök, ha tetszett. És jól ráéreztél a lényegre is...
Haász Irén
2018, március 23 - 17:56
Permalink
Remek, remek, nagyon tetszik!
Remek, remek, nagyon tetszik!!!
Sztancsik Éva
2018, március 25 - 16:03
Permalink
Örülök, Irénkém. Szeretettel
Örülök, Irénkém. Szeretettel köszönöm itt-léted.
Csilla
2018, március 24 - 12:02
Permalink
Szinte dalol. Csatlakozom a
Szinte dalol. Csatlakozom a többiek véleményéhez, nagyon tetszik és gratulálok! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Sztancsik Éva
2018, március 25 - 16:03
Permalink
Drága csilla! Nagyon köszönöm
Drága csilla! Nagyon köszönöm.
Sztancsik Éva
2018, március 25 - 16:04
Permalink
Természetesen nagybetűvel
Természetesen nagybetűvel "Csilla", de már nem tudom javítani, bocsánat.
lnpeters
2018, április 2 - 13:00
Permalink
Elsőre fejbe csapja az embert
Elsőre fejbe csapja az embert... Kitűnő vers!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Sztancsik Éva
2018, április 4 - 19:11
Permalink
Köszönöm szépen, ez igazán
Köszönöm szépen, ez igazán jólesett. :)