A versailles-i bárdok
Ezen vers esetében is az értetlen kritika miatt emelek szót. Politikai tartalma miatt nem tartották alkalmasnak, más, formai, verstani kifogás nem volt. Ezt a verset a Parnasszus egyik mottójául választott Petőfi Sándor által kedvelt és fordított Pierre jean béranger francia költő hatására írtam az 1848-as februári párizsi forradalom emlékére. Ha itt ezt sem értékelik, akkor itt hiába várnak egy új Petőfit és mottója csak falvédő marad.
én pedig komolyan elgondolkodom, hogy mit keresek itt.
A vers:
Lantunk szól a trón alatt,
barrikádnyi bárdok,
gégénken szó fennakadt:
füstbe ment ábrándok.
Kiskirályunk elég már, ne égesd hazádat!
Inog már a kártyavár, szedd a sátorfádat!
Didergő kis királyunk,
látjuk meztelen fagysz,
szavakat és palástot
fogvacogva forgatsz.
Kiskirályunk elég már, ne égesd hazádat!
Inog már a kártyavár, szedd a sátorfádat!
Léggömb-fújta őserő,
kiszabadult szellem,
pusztaság és őserdő,
de szétfújja az ellen.
Kiskirályunk elég már, ne égesd hazádat!
Inog már a kártyavár, szedd a sátorfádat!
Köd előtted, utánad,
kapirgálj a múltba`!
Hajnal hasad, sugára
romokon kél újra!
Kiskirályunk elég már, ne égesd hazádat!
Inog már a kártyavár, szedd a sátorfádat!
Mi nem bosszulunk, ne remegj,
és nem kiáltunk átkot,
de hangorkánunk védje meg
a KÖZTÁRSASÁGOT!