Őszi falevél-dal
Beküldte Judit - 2012, szeptember 10 - 11:57
Őszi falevél-dal
Dalt fest a néma fényből
az ősz melankólikus keze,
s ágyat vet hullt levélből,
emlékeit fektetvén bele.
Behunyom mindig váró,
csodára tárt, könnyező szemem,
s az elmúlás felsíró
tél-sóhajába temetkezem.
A természet ölében
elringok, míg jő az új tavasz,
s szerelmes ébredésem
fám gyökerében nyarat fakaszt.
(2009)
Hozzászólások
Mysty Kata
2012, szeptember 10 - 12:34
Permalink
Többször eldaloltam
Többször eldaloltam magamban!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hubart
2012, szeptember 10 - 14:18
Permalink
Szép versedben az őszi
Szép versedben az őszi melankólia bizakodásba megy át.
M. Karácsonyi Bea
2012, szeptember 10 - 15:18
Permalink
Reményt keltő, lírai
Reményt keltő, lírai sorok.Nagyon szép!
Judit
2012, szeptember 10 - 17:09
Permalink
Köszönöm kedves
Köszönöm kedves soraitokat.
Így utólag nézve azért szúrják a szemem a ragrímek...
Toma
2012, szeptember 11 - 12:09
Permalink
Nagyon szép, kissé
Nagyon szép, kissé melankólikus hangulata van, de hát ilyen az ősz maga. Szép és melankólikus.
Judit
2012, szeptember 12 - 07:57
Permalink
Az ősz számomra a legszebb
Az ősz számomra a legszebb évszak, és éppen a melankóliája és mesés színei miatt.
Köszönöm figyelmedet.