Szóköztes
Beküldte aLéb - 2021, szeptember 2 - 15:13
Mint a koldus, remegve nyújtom
egykorvolt álmokra két kezem,
sehonnan űzött keresztúton
állok két térdemen.
Mint a koldus, lehámlott rólam
már minden oktalan büszkeség,
s nézem, ahogy a barna porban
halódnak hűlt mesék.
Mint a koldus, ahogy a lélek
tarisznya kínjával menni szán,
keresem magam messzeségek
imbolygó fókuszán.
Csak mint a koldus, úgy elhinném,
hogy lesznek még fénylő hajnalok
félelmeken túl, Istenem, én
ott lennék,
ahol nem vagyok.
Hozzászólások
Kankalin
2021, szeptember 2 - 15:20
Permalink
Kedves aLéb, szerkesztőségünk
Kedves aLéb, szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok gyönyörű versed Oromra kerüléséhez! :)
aLéb
2021, szeptember 2 - 18:05
Permalink
Köszönöm
Kedves kankalin, nagyon köszönöm a versem megtisztelő minősítését, nagy örömmel olvastam a hírt :-).
aLéb
Csilla
2021, szeptember 2 - 19:17
Permalink
Tetszik a versed, kedves Béla
Tetszik a versed, kedves Béla (aLéb), a hangütése, csendessége, mélysége. Így kell pár egyszerű szóval lírát írni! :) Szeretettel gratulálok!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
aLéb
2021, szeptember 3 - 11:45
Permalink
Kedves Csilla, köszönöm
Kedves Csilla, köszönöm szépen a bejegyzésedet!
aLéb
hzsike
2021, szeptember 3 - 18:45
Permalink
Örömmel olvastam megérintő,
Örömmel olvastam megérintő, szép versedet, kedves aLéb. Szeretettel gratulálok az oromra kerüléséhez.
Zsike :)
aLéb
2021, szeptember 8 - 09:51
Permalink
Köszönöm szépen a
Köszönöm szépen a bejegyzésedet, kedves Zsike :-).
aLéb