Örök jelen
Beküldte Csilla - 2017, május 19 - 11:00
Fényre éhező, esetlen árva
az, ki álmait temetve áldja
istenét, s dalokba kezd.
Nézd a két kezét, remeg, de tudja,
köddé lesz megint jövője, múltja,
bút vet el s halált terem.
Hűtlen és sötét szavak helyére
némi hit, igaz remény, de kéne!
Vedd te is magadra ezt:
hogyha tenni tudsz naponta érte,
az lehetsz, amit ma álmodsz, béke,
fény, derű, örök jelen.
Hozzászólások
Mysty Kata
2017, május 19 - 20:43
Permalink
Hálás lehet az olvasó az
Hálás lehet az olvasó az ilyen szavakért!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Csilla
2017, május 19 - 21:51
Permalink
Hálásan köszönöm, Kata! :)
Hálásan köszönöm, Kata! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Nagygyörgy Erzsébet
2017, május 21 - 16:29
Permalink
Kedves Csilla!
Kedves Csilla!
Remek vers, mély mondandóval...
Erzsike