Úgy remélek

Beküldte Csilla - 2017, június 26 - 21:54
 
 
Lángban áll a föld, a felhő
véresen lebeg,
rojtjain eljátszadoznak
bőszülő szelek;
nézd, a szárnyam fáj, ha rebben,
kész a lélek, ám a testem
gyönge és beteg.
 
Ennyi volna? Mondd, megérte?
Néma Istenem,
megnyugodni ott lehetne
fent, a szirteden.
Nem könyörgök újra mégsem,
dönts Te végre, s hadd, hogy égjen
tollam dicstelen.
 
Hű maradtam, mint az álmod,
verdeső szegény,
összetörve képzeletnek
tűnő rejtekén.
Nagy tüzedtől félni késő,
úgy remélek, mintha végső
titkod sejteném.
 
 
 

Hozzászólások

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2017, június 28 - 17:55

Kedves Csilla!

Csodás vers lett, köszönöm.

Erzsike

Csilla képe

Csilla

2017, június 28 - 20:44

Én pedig köszönöm, hogy elolvastad, kedves Erzsike!

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

lnpeters képe

lnpeters

2017, június 29 - 09:39

Gyönyörű vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hzsike képe

hzsike

2017, június 29 - 14:53

Gyönyörű vers. Élmény volt olvasni.

Gratulálok, Csillám. :)

Csilla képe

Csilla

2017, június 29 - 19:51

Köszönöm szépen, ölellek Benneteket! : )

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/