Úttörök voltunk hajdanán

Úttörők voltunk hajdanán;
Piros nyakkendő...
A szél se fújja már, tova
Vitte az idő.

Mindegyikosztály egy raj volt,
Több őrsre szakad,
S egy iskola dikáksága -
Úttörőcsapat.

Más világ volt, más ifjúság,
Más lelkesedés,
Kevesebb volt a tananyag,
Több a nevelés.

Üttörők voltunk hajdanán,
Semmi fényűzés;
Délután három után volt
Minden őrsgyűlés.

Nem politika-mese volt,
Nem fejtágítás,
Hanem foci, vetélkedő
Vagy kirándulás.

Bár az ideológia
Rajtunk lebegett,
Voltunk, amennyire tudtunk,
Szabad gyerekek.

Hálistennek akkor nem volt
Mobiltelefon;
Nem létezett közösségi
Uborkaszezon.

Úttörők voltunk hajdanán,
Emlékezni jó,
Volt őrsgyűlés, nyári tábor,
Expedíció.

Nem néztük, ki van odafent
Az uborkafán,
Ettől nem lett kommunista
Senki se talán.

Hogy ki szervezte és miért,
Ahhoz nincs közöm,
De tudom, hogy volt számunkra
Benne sok öröm.

Úttörő korunkról már csak
A lelkünk regél,
A gyermekkorunkkal együtt
Fújta el a szél.