1 János 2. - modern visszhangok
Beküldte Toma - 2012, február 7 - 08:44
Ha egyikünk a rab,
mindegyikünk az marad,
Senki se szabad...
Hozzám törekszik, képcsövön át lép,
más szagú élet-képeken meghal,
lágyszemű lényként, emberi roncsként,
drogba tegergő szörnyű halállal...
Kedves az arca, árul a téren,
mint a mesében, szépségét adja,
szörnyű a kuncsaft, menne el éppen,
anyjához készül, Lengyelországba...
Karton a háza, újság a paplan,
kohásznak indul, tűz csiholója,
szakmája csúcsán, áll, alkalmatlan...
utcába olvad izzó kohója...
Ha egyikünk a rab,
mindegyikünk az marad,
Senki se szabad...
Múlik a fájó kényelemérzet,
fotelbe fúró tüske a kényszer,
ajtókon kivül van másik élet...
S van szabadító, mond el ezerszer...
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2012, február 7 - 08:59
Permalink
Jó vers.De mit keres itt?:))
Jó vers.De mit keres itt?:))
Toma
2012, február 7 - 09:04
Permalink
Bocsánat, Sea, váletlenül nem
Bocsánat, Sea, váletlenül nem klikkeltem a "közzétett" gombra, és akkor odakerül :)