Nincs tragikum, vagy harsány, nyegle pátosz,
Csak nyárutói est,
Nagy változásra rest,
De mégis mennyi meghitt, szép csodát hoz.
—
Csendes, esős, közös utó-nyarunk
Majd melegíti fázós holnapunk;
Ez lesz talán
Emlék-befőtt a jövő asztalán.
—–
Nincs ünnepi dísz a város felett,
Csak egyszerű és spontán szeretet.
–
Nem arról szól, hogy egyszer meghalunk,
Csak arról, hogy még életben vagyunk.
–
Gyémántba faragott percek haladnak,
S a végső titkok homályban maradnak.
—-
A dísz-ünnep csak konzerv-érzelem,
Rágódás rég halott emlékeken.
—-
Névleg örök, mint fátlan hegyorom,
De igazából léha unalom,
A szócséplésben se csont, se velő,
Bár azt képzeli, hogy világ-vevő.
—
De ünnep minden szent varázsú nap,
Ahol a gyújtózsinór lángra kap,
Ahol szerelem és öröm pörög;
Az Élet sodra arra hömpölyög.
Hozzászólások
Toma
2012, március 7 - 22:45
Permalink
Nagyon jó a ritmusvaltas, a
Nagyon jó a ritmusvaltas, a különböző sorhosszusag, dinamika van a versben tőle.
A mondanivaló pedig velős. (van benne. Szó szerint is)
Egyébként minél többször olvas el az ember, annál több apró részletet talál.
lnpeters
2012, március 17 - 22:56
Permalink
Nagyon szépen köszönöm!
Nagyon szépen köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)